Csak úgy firkálgatok

Öröm lenézni az erkélyről! Messzire is érdemes nézelődni, és jó - úgy általában - nyitott szemmel járni a világban. Teljesen belegabalyodtam a fotómasinám madzagjába, nem tudok szabadulni! :)
A sok hülyeség mellett gyönyörű dolgokat láthat az ember gyereke, és akkor mindjárt elviselhetőbb a rossz, a csúnya és a hülyeség is. Bár ez utóbbi elég nehezen.
Az órákat átállítottuk, fura most ez a hirtelen jött sötétség. Még sok dolgom van ma, de kicsit meg vagyok zavarodva, folyton azt hiszem, hogy már nagyon későre jár.
Közben szól a zene: Words (FR. David), kinek van így kedve a konyhába menni? Jó kis fokhagymás húst sütök Apukámnak, eredetileg krumplipüré kísérte volna, de tegnap jött a rendelés, hogy inkább zöldborsó főzeléket enne. Hát akkor legyen zöldborsó. Ebből is csak azt látom, hogy már nagyon jól kezd lenni, hála Istennek!
Szerdán jön Kislegény, nálunk alszik, aztán csütörtökön megy is haza, de nagyon jó lesz, mert pont egy ilyen drága kis mókus kell most nekünk, hogy a mindenféle betegség, öregség hátrébb vonuljon az életünkben.
Tegnap mesélte a lányom, hogy Kicsilány egyik osztálytársa náluk volt és azt mondta: Tetszik tudni, a S.(Kicsilány) nagyon okos, olyan okos, mint Vágó István! :))
Később beszélgettek, többek között Szent Imre hercegről és a lányom elmondta nekik, hogy ki volt Imre édesapja, hogy meghalt, mielőtt király lehetett volna, stb., mire Kicsilány: Látod Niki, az anyukám pont olyan okos, mint én. :)) - Így. A lányom nagyon megtisztelve érezte magát. :))

Vissza a régi kerékvágásba!

Nagy megkönnyebbülés, otthon van Apukám. Tegnap reggel nagy izgalmak közepette készülődtünk, mert nem tudtuk, hogy az a kb. 100-200 hobbi-tüntető - tetszik a szó, tegnap hallottam - meddig óhajtja akadályozni egy egész város életét?
Simán bejutottunk a kórházba, ott kicsit várni kellett amíg Apukám mindent lerendezett (hmm...), szépen lejutottunk a kapuhoz, a taxi rögtön jött és a Fő utcán úgy ment végig, mint a villám! :) Senki nem járt arra, mert az autósok még féltek, hogy nem jutnak át, de a rendőrök akkorra már őrizték a rendet. Tehát, mi megúsztuk, de hányan nem?!
Azt még nem is meséltem, hogy egyik nap, miközben vártam a buszra, megszólított egy kissé fura külsejű nő, szerintem teljesen őrült volt. Megkérdezte, hogy tudnék-e adni neki 100.000 forintot kölcsön? Először csak néztem, aztán felfogtam az összeg nagyságát és akkor döntöttem úgy, hogy ez csak őrült lehet. Hányan mászkálhatnak közöttünk szabadon? (Persze, mert bezárták a nagy sárga házat Hűvösvölgyben!)
A tegnap egy teljesen bolond nap volt, ma már sokkal csöndesebb az élet, még ebédet főzni is volt időm! :)

10 nap kórház után, végre! :)

Holnap leszámolunk a kórházzal! Visszük haza Apukámat. :)
Mostantól még több dolgom lesz, de nem számít, fő, hogy Ő meggyógyult. Apukám számára most jönnek a pihengetés napjai és ez nem lesz könnyű, mert egy örökmozgó, nem tud megmaradni a fenekén. Remélem, azért megértette, hogy miért fontos neki és nekünk is, hogy kímélje magát.
Mostanáig főztem, hogy legyen mit ennie otthon, ez most egy darabig így lesz. Nem minden nap, mert azt nem bírnánk már mi sem, de elég sűrűn viszünk neki friss ebédet és úgy, hogy maradjon neki másnapra is. Vásárolunk neki mindent amire csak szüksége van, a lányom is besegít majd, hiszen ő lakik hozzá a legközelebb.
Persze neki ott a két kis maszat, velük is épp elég a dolga, tehát a nagyobb részt mi vállaljuk. Bízom benne, hogy nem lesz semmi baj, szépen megoldódnak a bajok, gondok.
Ma sikerült az antikváriumban megvennem egy 2005-ben megrendelt könyvet. Végre beérkezett! Szakácskönyv. 1955-ben jelent meg, Venesz József szerkesztésében, híres szakácsok receptjeivel. Anyukámtól örököltem ugyan egyet, de azt továbbadtam a lányomnak, ő meg majd Kicsilánynak adja. Igen ám, de nekem nagyon hiányzott és végre birtokomban van egy példánya, igaz, nem pont az a kiadás, de majdnem ugyanaz. Jó lesz majd valamelyik másik unokámnak. :)
Most viszont olyan fáradt vagyok... Eső, nyirkosság, utazás a város másik végébe, majd vissza. Közben kórház, vásárlás, aztán itthon kicsi pihenés, az új szerzemény olvasgatása (de jó, ez is benne van - gondolatok), majd este főzés. A holnap is nagyon húzós lesz. Fel vagyok készülve, vagy csak azt hiszem...?

Őszi szépségek

Kórházi napok

Szép kórház, de kívülről jobban szeretném nézegetni! Minden rendben megy, Apukám gyorsan javul (korát meghazudtolóan jól van). Mi egy kicsit fáradtabbak vagyunk, de az most nem számít. Elnézést, hogy így eltűntem, de fáradt volt az agyam is, nem volt energiám írni. Most megyek és megnézem, hogy hogy vannak a kedves ismerősök! :))

Családi mindenféle

A nagy izgalmak után nagy a csönd is. Most kezdem kiértékelni a helyzetet, hogy mi várható, mit kell megcsinálni, elintézni. Közben felváltva járunk Apóval a kórházba. Apukám ma már pirospozsgás arccal feküdt az ágyban (nem a láztól, hanem a nyári, balatoni napsugártól), jó volt látni, hogy újra a régi.
Bizony, eddig fel sem merült bennem, hogy vele is történhet valami. Ő olyan, hogy VAN! Jóban, rosszban, mindig! Pedig volt ő már nagyon beteg, amikor az életéért aggódtunk, de az olyan régen volt...
Most viszont jól fejbe kólintott a felismerés, hogy bármikor elmehet Anyukám után, hiszen nem fiatal, ám ezt ügyesen titkolja. :) Nagyon aktív, vásárol, főz, takarít, olvas, rejtvényt fejt, a dédunokákkal játszik, persze jóval visszafogottabban, mint annak idején az unokákkal. Kicsit már összement, meghajlott, ősz lett a haja, de a szíve olyan fiatal, mint régen. Kicsit mindig olyan volt, mint egy nagy gyerek. Ezt a gyermekségét nem veszítette el soha.
Mikor mentem a kórházba, ragyogóan sütött a Nap, de közben olyan erős és hideg szél fújt, hogy majd' levitte a fejem és komolyan fázott a mancsom. (Az előbb olvastam Vackort!)
Holnap lesz az én naaagy fiam születésnapja. Akkor meleg volt, majdnem nyár. Mindkét csemetém nagy melegben született, bár május és október nem nyári hónapok, de a meleg, mint azt már többször említettem, nekem ááárt! A fiam előbb is jött pár héttel, mint ahogy vártuk, és ez volt a szerencse, mert a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór. Nem is sírt fel rögtön, csak miután kicsit megpaskolták az arcocskáját. Azt a pár pillanatot nem kívánom senkinek! Hogy mi-minden szaladt át az én fejemen?! Aztán meghallottam a hangját és akkor végre megnyugodtam. Később, amikor bajok voltak vele (mert voltak), félig viccesen azt mondogattam, hátha az a pár pillanat, amíg nem jutott oxigénhez, az ártott meg neki. :) Mindez ma már nem látszik rajta és egyre kevesebb a baj is vele. :))
Hááát... innen is kívánom, hogy Isten éltessen nagyon sokáig drága kisfiam!

Kértem és adatott...

Nagyon jó hír!!! :) Apukám jól van, túl a műtéten! Rettenetes feszültség volt bennem két hete, de most olyan lettem, mint egy zombi, leeresztettem. Örülök, örülök, örülök!
...És köszönöm...

Hallod? Persze, Te mindent tudsz.

Jönnek a hírek, mennek a hírek. Nem jó hírek, sőt. Kérek, ha lehet, egy kis jót is... Olyan nagy kérés ez? Csak egy icipici jót, jó?

Gyarapodó verstár

Elég lassan megy a versek áttelepítése a Borka válogatta verses blogba, de megéri! Mila teljes egészében átköltözik szépen a blogspotra. Mila blogja azért megmarad, csak nem ott írom tovább, hanem a régiekkel együtt itt, Borkánál folytatom.
Jóval egyszerűbb a versek beírása, képek szerkesztése, változtatható a blog kinézete, szóval minden amellett szól, hogy KÖLTÖZÉS! Nem kell több helyre mászkálnom, minden itt lesz egy kupacban.

Délután

Pesten... (klikk!)

...és Budán (klikk!)

Ez is öröklődik?

Még egy versbolond a családban! Kislegény. :)

Sehogy sem jó?

A reggel ködös volt, szürke, nem láttam a Napot, nem tudtam vele összekacsintani. Most már ragyog, de most annyira, hogy azért nem tudok neki kacsintani, mert megvakulok, ha belenézek.
Hunyorogni, azt lehet. Felvegyek egy napszemüveget? Rózsaszínt, feketét? És? Akkor ugyanolyannak látom a világot, mint nélküle?

Varró Dániel:

SZÖSZ NÉNE

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.

Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az öszvére,
hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dudolásban, Szösz néne?
Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?

Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi se búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.

Futnak a Takarítók a teraszhoz,
sipitoznak máris: „Szösz néne,
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán,
szösztelenítsünk, portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz néne?”

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
„Szösztelenítés, portalanítás,
föltakarítás? Kösz, még ne.”

Ezt csak azért, hogy jobb legyen a kedvem! Az előbb már felvidított Rhumel is egy vidám őszi verssel. Így már jobb. :)

Miért?

Hiába a szép, napsütéses, langyos ősz, a kedvek borongós, ködös őszidőben járnak. Ez engem is elszomorít.
Talán holnap másképp ébredek és visszamosolygok a Napra. Ha lesz. Ha nem takarják el felhők.
Mostanában a versekhez menekülök, az segít.

Kinek inge, kinek nem...

"A fejlett humorérzék - megfizethetetlen kincs. Nemcsak attól óv meg, veszélyesen komolyan végy ügyeket és embereket - beleértve önmagadat is -, de jelentősen hozzájárul, hogy tárgyilagosan ítélj meg dolgokat. Segít abban is, hogy higgadtan fogadj csapásokat, amelyek egyébként a kétségbeesésbe kergetnének."

Percy H. Whiting

Koleszterin

Ma adtam neki! Töpörtyűt ettem! Kb. 10 éve élek mindenféle soványságokon, főzésnél, sütésnél csak a csirkemell jöhet szóba. Már 1 éve szemezgetek a sertés eme kisütött részével, ma aztán Apó meglepett vele. Hááát... Nagyon jólesett, de hogy jót tett-e? - arra nem akarok gondolni!
Ropogóspiros. Ellenállhatatlan.
Egyes orvosok azt tanácsolják, egyen az ember mindent ami jólesik, csak a lényeg, hogy változatos legyen. 10 év után ennyi változatosság kijárt már nekem.
Valaha nem hittem volna el, hogy egyszer így fogok örülni pár szem töpörtyűnek. :) Még az hiányzik, hogy a disznósajtot is megkívánjam! (Azért azt talán mégsem...)

A vasárnapi barangoláshoz egy megjegyzés

Egyik nap mentem be, vagy le? a Városba és megláttam egy haragoszöld tuját amint kérdőjel formában rátekeredik egy csodálatos bíbor színű növény. Gép nem volt nálam, aztán más dolgom is akadt. Nem mentem le másnap, viszont jött egy csúnya, szeles, esős idő és én frászt kaptam, hogy elmossa, elfújja a gyönyörűséget.
Vasárnap, ebéd helyett, mert akkor nem fújt a szél és a fények is pont megfeleltek, kaptam magam és a gépet, elmentem vadászni. Eredetileg azt a bíborost akartam lencsevégre kapni, de végül 141 képet sikerült lőni. Most a bőség zavara van, annyi szép őszt gyüjtöttem be, hogy több évre elég lesz. Mit lehet tudni? - hátha jövőre nem lesz ilyen szép.

"Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég" és... zenét hallgattam. A zenét Bikfic szolgáltatta, nagyon kellemes volt.

Még mindig a vasárnapi barangolás

Vasárnapi barangolás

Őszi panoráma

Az a másik...

...igen, visszatért a sablon. Csak tudnám, hogy ilyenkor, mi a csuda történik a háttérben? Már nem először fordult ez elő. Ha karbantartanak, akkor miért nem írják ki? Feleslegesen miért idegesítenek?
Mindegy, a költözés elkezdődött és ez visszavonhatatlan. Én nyilvánítottam azzá! Soha nem tudtam megbarátkozni a jelenlegi kinézetével, de jobbat sem találtam, túl sokat pedig nem tudtam változtatni rajta. Azért kicsit sajnálom...

Kedd... és akkor:

Nem is tudom..., ma olyan semmilyen napom volt. Jónak nem mondhatom, de rossz sem történt, csak én vagyok olyan meghatározhatatlan hangulatban. Vannak ilyen napok. Nem lehet az ember folyton vigyori. Ráadásul a másik blogom (nem itt!) sablonja eltűnt. Másnál is láttam hasonló problémát, de a legtöbb szépen megjelenik. Az enyém valamiért nem.
Épp ideje azt az egészet ide áthozni! Lassan megy, de nem adom fel. Eleve ezért nyitottam itt anno a Borka válogatta verses blogot, csak aztán mégis jól elvolt a Mila is amott, de elég volt! Elég lesz ez az egy is, a Csalamádé irodalmi melléklete.

(Közben szerda lett, mindig így járok.)

Kicsilány születésnapja!

Cicatorta marcipánból (szamos - nagyon finom és sokáig eláll!), csillagszóró, gyertyák, sok-sok játék, sok-sok lufi, sok-sok nevetés, zene (Mit tehetnék érted... pontosan négyszer!) és egy jól sikerült születésnap. Kell ennél több? Igen, két kis maszat boldogsága. :) Nagyon jól éreztem magam, helyesbítek: nagyon jól éreztük magunkat!