A hiba az én fejemben van, tehát, drága blogom, folytatom a régi slágert:
Sokáig nem lesz köztünk most már semmi,
addig is emlékezem rád.
(Ezért nem töröllek a blogok sorából, meg azért, mert te nem tehetsz semmiről.)
Sokáig nem lesz köztünk most már semmi,
addig is emlékezem rád.
(Ezért nem töröllek a blogok sorából, meg azért, mert te nem tehetsz semmiről.)