2010. december 29., szerda

Még két nap és itt a 2011. esztendő

Ady Endre:
ADJON ISTEN MINDENKINEK

Adjon Isten békét, kedvet
Asszonyoknak, embereknek,
Sok örömet mindenkinek,
Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Úgy szeretném megtalálni,
Úgy szeretnék azzá válni,
Kinek az élet teher:
Az ember könnyen megy el.
Gyönyörű-kék Itt az Ég.

Által-adni úgy szeretném
Sok hirtelen vágyam, eszmém,
Sok drága kincset, nagyot,
Amihez már vén vagyok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Néha-néha szerelemmel
Telik meg az ilyen ember.
Néha-néha úgy megsajog,
Más bánat, bú és más bajok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Adjon Isten ifjuságot,
Szabadságot, boldogságot,
Egészséget, pénzt és hitet,
Szerelmet, hírt mindenkinek.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

2010. december 27., hétfő

2010. utolsó hete...

...és az utolsó hét első - naplemente utáni - ege a Város felett.

2010. december 20., hétfő

Uff...

Délután meg kell sütnöm a szokásos gyümölcskenyeret, de semmi kedvem hozzá. :( Olyan semmilyennek érzem magam és fájnak az ízületeim is, jaj! Biztos a hirtelen jött meleg az oka, de már nagyon unom ezt a hullámvasút-időjárást! "Állítsátok meg a Földet, le akarok szállni róla..."

2010. december 17., péntek

Egyre több a tennivaló

Nem tudom, hogy alakulnak a dolgok karácsonyig, ezért már most ünneplőbe öltöztettem a blogomat. Ki tudja, a nagy sütés, főzés közben, lesz-e rá időm? Ha tudok, jövök, ha nem, akkor minden erre járó olvasónak kívánok nagyon szép, boldog, békés, áldott Karácsonyi Ünnepet!

2010. december 14., kedd

Elkezdődött...

Mármint a takarítás. Még nincs teljesen kész, de alakul. Délutánra nagyon fáradt és éhes voltam és nem tudtam eldönteni, hogy pihenjek-e, vagy menjek a konyhába és melegítsem meg az ebédet. Aztán bevettem a derekamra egy fájdalomcsillapítót és kimentem a konyhába a leveskémet melegíteni. Problémamegoldásból jeles. :)
Holnap (holnap? - ma!) gulyásleves készül Apónak és a takarítás folytatása következik. Már elkapott az ünnepi láz, sajnos Kicsilányt is elkapta, de nem az ünnepi, hanem a betegség okozta 38° fölötti. :( Még nem tudom, hogy mi a baja, mert ma mentek orvoshoz és gondolom, épp elég dolga volt a lányomnak, nem hívott - én sem akartam zavarni. Tegnap éjjel úgyis beszélgettünk vagy 4 órát. Ha egyszer elkezdjük, nem tudjuk abbahagyni, de ez olyan jó! Na, majd "holnapma" felhívom. Nagyon remélem, hogy nincs komoly baj!
Egész nap fújt a szél és sütött a napocska, most kinéztem az ablakon, hát már megint fehér minden, esik a hó! Teljesen kiszámíthatatlan az időjárás. Mostanság úgy járok vásárolni, hogy kinézek az ablakon, nem esik semmi! - nosza, akkor most gyorsan menjünk, mert lehet, hogy egy óra múlva megint égszakadás-földindulás lesz! Előre tervezni nem érdemes. Még meg kell szokni, hogy így működnek a dolgok...

2010. december 11., szombat

Közelednek az ünnepek

Volt egyszer egy gasztronómiával foglalkozó blogom is, ott már leírtam a csirkéből készített húsleves részletes receptjét, de talán nem árt, ha ide is beteszem, elvégre az ismétlés a tudás anyja. :)

KUKTÁBAN FŐTT HÚSLEVES EGÉSZ CSIRKÉBŐL

Hozzávalók:
1 egész csirke aprólékkal együtt, kb. 1,5 kg-os
2-3 db. közepes nagyságú sárgarépa
2 db. kisebb gyökér
1 fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
½ karalábé
egy kis darab kelkáposzta
egy közepes zellergumó negyede
1 db. zöldpaprika
1 db. paradicsom
2 db. sampion gomba
egy kevéske zöldborsó
kb. 15 szem fekete bors
egy kisebb babérlevél
csipetnyi frissen reszelt szerecsendió
késhegynyi pirospaprika
1 db erőleves kocka


Elkészítése:
A húslevest én kuktában főzöm, nem kell rá vigyázni, gyors és mindig szép tiszta, átlátszó a leves.
Tehát, először előkészítem a csirkét. Mi nem szeretjük a bőrét, ezért én megnyúzom szegény madárkát, mivel már nem él, nem fáj neki. Aki bőröstül szereti, hagyja rajta, csak alaposan nézze át, nehogy a toll, vagy a tolltok benne maradjon, mert az nem szép látvány! A lábát forró vízbe mártom és megszabadítom a sárga bőrétől, vagyis lekapirgálom és levágom a karmokat. A fejét nem szoktam beletenni, csak ritkán, ha tudom, hogy olyan valaki jön ebédre aki szereti. Bizony a szemét kiszedem, az egészet megnyúzom, csak a taréját hagyom rajta. Ezután előszedem az általában külön kis zacskóban található aprólékot. A májról nagyon óvatosan levágom az epét, inkább a májból is hozzávágok, csak ki ne pukkanjon az epehólyag, mert akkor eldobhatom az egészet, olyan keserű lesz. A zúzáját alaposan lekapirgálom belülről, hogy biztosan tiszta legyen. A nyakát éles késsel kisebb darabokra vágom, a szívéről pedig én le szoktam vágni a cafrangokat.
Jöhet a csirke szétszerelése. (Igyekezzünk az ízületeknél vagdalkozni, ne a csontot vágjuk, mert szilánkos lehet és robbantott csirkét a menzán is lehet enni.) Először a combokat kanyarítom le a törzsről, majd egy mozdulattal behajlítom a csirkét keresztben, ekkor eltörik és könnyen levágom a hátsóját kb. a „derekánál”. Van aki szereti a püspökfalatját, mi nem, azt én kivágom. A két kis sárga valamit szintén. Ezek ott deréktájon találhatók. Ezután következik a felső rész! A szárnyakat úgy kanyarítom ki, hogy olyanok legyenek, mint 1-1 kis comb. A kis hegyes szárnyvégeket levágom, nem használom fel, de a kis húsosabb részt igen. Azon szinte eltávolíthatatlan kis szöszök vannak, ezért pár pillanatra gázláng fölé tartom, az leégeti. Miután ezzel végeztem, óvatosan, a csontokat kikerülve, kivágom a nyaki részt, és a bordák közül kiszedem a tüdőt, nincs rá szükség, megy a többi kidobandóhoz. Ezután a mellét vágom le és darabolom. Még ott a háta, azzal nincs sok dolgunk, úgy jó, ahogy van. Egy megjegyzés azoknak, akik bőröstül főzik meg a csirkét: nehogy elfelejtsék a nyaki bőr alól a gégét kihúzni! Kb. ennyi a csirke előkészítése, remélem nem hagytam ki semmit. Természetesen minden darabot alaposan megmosok és a kést, a deszkát, amikkel dolgoztam, gyorsan a mosogatóba teszem!
Elő a zöldségekkel! A zöldségeket külön, csak erre a célra használt deszkán, tiszta késsel dolgozom fel. Megtisztítom a hagymákat, régen a vöröshagyma héját nem szedtem le, de mostanában találtam kukacos hagymát is, ezért óvatos vagyok. Ha leszedem a héját és kettévágom, akkor látom, hogy ép, tehát mehet majd a levesbe. Vékonyan meghámozom a répákat, a zellert, karalábét, nagyon jó kis zöldségpucolóm van, azzal gyorsan megy. A répákat hosszában negyedekre vágom. A zöldpaprika szárát kivágom és hosszában elfelezem. Csípős paprikát is tehetünk bele, de én inkább a végén, a tálalásnál teszek az asztalra „erőspistát”, ha kérik. A paradicsomot egészben hagyom, a kis zöld csumát vágom csak ki. A gomba szárának alsó, földes részét levágom, a maradékot megtisztítom. Egyébként a gomba és a borsó kihagyható, nélkülük is finom a leves. Minden zöldséget gondosan megmosok.
Most pedig előszedem a kuktát, én 6 literest használok. Először belerakom az összes húst, erre rá a zöldségeket, majd a fűszerek következnek. A babérlevél és a szerecsendió ki ne maradjon, mert attól nagyon jó ízű lesz a leves! Felengedem annyi vízzel, hogy a kuktám és a konyhám azért ne kerüljön veszélybe, de elég legyen a leves is. Ezt idővel az ember kitapasztalja, mert ha túl sok a víz, akkor nem elég „erős” a levesünk, ha kevés, akkor meg mit adunk az asztalra?! Beledobom az erőleves kockát (én szeretem az ízét) és ízlés szerint megsózom, teszek bele 3 kiskanál (olyan műanyag kanál) sót. Inkább sótlan legyen a levesünk, mert később még megsózhatjuk. Ha mégis elsóznánk, hááát..., akkor fogjuk rá, hogy szerelmes a szakácsné! :)
Lezárom a kuktát, nagylángon kezdem főzni, mikor már eléggé sziszeg, egész kicsire állítom a lángot, hogy a fazék csak épp kicsit szuszogjon. Ekkor már az egész házban érzik a húsleves illatát. Kb. 3/4-1 órán át hagyom főni, ez a csirke nagyságától függ, akkor elzárom a gázt és várok, amíg kinyithatom. Ha sietek, akkor segítek kicsit a kuktának és a csap alá dugom, folyatok rá hideg vizet. Ezután könnyen ki tudom nyitni és már látom is a gyönyörű tiszta, aranysárga levest. Nem bírom ki, meg is kell kóstolni! Általában elégedett vagyok..., de azért mindig izgulok, hogy jól sikerült-e?
Miután elkészült a levesem, egy nagy szűrőn keresztül átmeregetem másik fazékba. A húst és a zöldségeket külön tálba rakom, úgy teszem az asztalra. Lehet hozzá ecetestormát is adni.
Természetesen a leveshez tészta, vagy grízgaluska is jár, amit amíg főtt a leves, kényelmesen elkészítettem.
Itt is érvényes, hogy idő hiányában, amit csak lehet, előre meg kell csinálni. Például a csirke feldarabolása előző nap nagyon hasznos, sokkal gyorsabban elkészül másnap az ebéd.

A főzés menete a régi blogbejegyzés óta csak annyiban változott, hogy vettünk közben egy csoda-kuktát és ennél egy csíkozott rudacskát kell figyelni, amikor már látszik a harmadik csík, akkor veszem kisebbre a gázlángot.

Karácsonykor én nem sütök pulykát, de ezt a húslevest mindig megfőzöm, nálunk mindenki nagyon szereti.

2010. december 10., péntek

Disznótoros

Ma végre egy egészen finom disznótoros ebédet ettünk! Pontosan úgy volt elkészítve a hurka és a kolbász, ahogy azt én szeretem, talán a májas hurkába lehetett volna egy kicsivel több sót tenni, de azért így is finom volt. Míg ettem azon töprengtem, hogy ez biztos az Alföldön készült, mert emlékeztetett gyermekkorom Püspökladányból küldött kóstolóinak ízére. Megnéztem a csomagoláson és jól gondoltam, Debrecenben gyártották. :)
Anyai ágon onnan, a Petőfi által sokszor megénekelt és hőn szeretett Alföldről származunk. Nagymama egyik nővére és az ő családja akkoriban még ott élt, a többiek elmentek szerencsét próbálni az ország más tájain és még a ködös Albionba is jutott a Kertész famíliából.
Minden télen küldött Erzsike néni a Pesten élő Mariskának egy jó nagy csomagot, tele finomságokkal és abból nagymama, mert ő volt a Mariska, mindig küldött át nekünk is. Azok az ízek! A kolbász..., hogy az milyen finom volt! Vagy a sós szalonna, olyan puhára érett, hogy kenni lehetett a kenyérre! Rosszevő gyerek voltam, a húst különösen nem szerettem, de abból mindig ettem. Aztán elmaradtak a csomagok... Nem élt már Püspökladányban senki, aki küldhetett volna.
Közben egyszer, tán 9 éves lehettem (a mellékelt képen, mellettem a hentes, mindketten alkalomhoz illően öltözve), az én drága kis mamám is megpróbálkozott a disznótorral és nagyon-nagyon jól sikerült, természetesen hentesi segédlettel. Akkor épp Miskolc mellett, a repülőtér közelében laktunk - gyermekkorom legszebb másfél éve volt! Egyébként, apukámat büntetésből helyezték le oda egy vállalat vezetőjének, amivel mi csak jól jártunk, mert több lett a fizetése és ráadásul Ő onnan származik, szinte minden rokona ott élt Miskolcon és a környékén, Hámorban, Perecesen - gyönyörű vidék...
A disznócskát nem mi neveltük, a közeli Szirmabesenyőn, ahogy mondták – felesbe, növelte szép nagyra egy ismerős család. Aztán egy szép nap úgy döntöttek, hogy elég nagy már és mindkét családnak lesz belőle hús, szalonna, sonka, kolbász, disznósajt bőven. Én reggel elmentem az iskolába és mire hazaértem, már készült a hurka, a kolbász, a konyhában anyukám sürgölődött, nagyon izgult, hogy jól sikerüljön minden, mert estére vendégeket vártunk a szokásos disznótoros vacsorára. Főtt a leves, a töltött káposzta, sült a hús és az ilyenkor elmaradhatatlan hájas sütemény, házi főzésű szilvalekvárral ízesítve. Nagyon jól főzött, de ilyesmit még soha nem csinált, a vendégek meg nagyon kritikusan ízlelgették a sok finomságot, hogy ugyan mit tud ez a pesti menyecske? Meglepődtek, mert bizony az a pesti menyecske nagyon finom vacsorát készített, nem lehetett hibát találni benne!
Arra emlékszem, hogy az én mamám milyen boldogan készített akkor egy szintén jó nagy csomagot, örült, hogy végre ő küldhetett a nagymamának kóstolót!
Mondanom sem kell, hogy az a disznótor nagy élmény volt nekem és azok a hurkák, kolbászok, töpörtyűk, a hájas sütemény, a töltött káposzta, de még a zsír is, ami a sok szalonnából kisült, ma is a legfinomabb, amit valaha ettem!
Én már sok töltött káposztát főztem, de olyan finomat, mint a mamám, még soha!
Nohát, ezek jutottak eszembe egy egyszerű disznótoros ebéd kapcsán.

Ja, és hogy én hogyan szoktam elkészíteni?
Kizsírozok egy kisebb tepsit, abba szépen, sorba, kis helyet hagyva köztük, berakom a sütnivalót, a hurkákat egy villával megszurkálom, majd vékony szalonnacsíkokat, egyet-kettőt, teszek egy-egy hurkára, kolbászra. A tepsit forró sütőbe teszem és kb. 20-25 perc alatt már kész is.
Közben főzök egy kis krumplit, tejjel, vajjal kikeverem pürének és a végén még belekeverek egy kis pirított hagymát. Ma csemege uborka volt hozzá, de igazából céklával, vagy párolt káposztával szeretem a legjobban.

2010. december 8., szerda

2010. december 7., kedd

Szól a zene itt nálam...

Hát persze, a Kern-cd! Örülök neki, jó számok vannak rajta, kicsit múltidéző, pont nekem való. Köszönöm Mikulás! :)

2010. december 2., csütörtök

Semmi baj

Kern András új lemezét hozza majd nekem a Mikulás, én legalábbis ezt kértem tőle, remélem, megkapom! :)

2010. december 1., szerda

Mai helyzetkép

2010. november 27., szombat

2010. november 23., kedd

Gyönyörű így este Budapest...

Katt a képekre! :)

2010. november 22., hétfő

Hétvégén

itt voltak a gyerekek, nem az összes, csak három: Kicsilány, Kislegény és az ő Mamikájuk. Két héttel ezelőtt Esztergomban voltak kirándulni, átmentek a hídon Szlovákiába és a csemeték nagyot néztek, hogy nem is lehet észrevenni, hogy külföldön járnak. :) Most hozták el a képeket, egy pendrive volt a fényképalbum. Átmásoltam gyorsan az én gépembe, olyan jó nézegetni! Ilyen szép volt az ősz Esztergomban:
Kislegény gyanakodva nézegette a város nevét a táblán, hogy talán rosszul írták fel a nevet és lefelejtettek a végéről egy "b" betűt. :) Na igen, ...gom? - annak semmi értelme, de a ...gomb - az már érthető. Nekem is voltak ilyen gondjaim anno. :)
Egyébként elég zűrösnek ígérkezett ez a hétvége, mert eredetileg péntekre ablakcseréket terveztünk, aztán gyors takarítást, de műszaki okok miatt ez elmaradt, az én legnagyobb örömömre. :) Nyugodtan és nem hullafáradtan várhattam a "vendégeket", mert az ebéd sem igényelt sok időt: krumplis tésztát kértek és csemegének ropogós, sült szalonnát. A maradék tésztából vittek haza egy egész vödörrel. :) Fagyis vödörre kell gondolni!
Egyszer, egy hasonló hétvégén, mikor túrós csusza volt az ebéd, szintén vittek egy vödörnyit és később, mikor a lányom mondta a gyerekeknek, hogy jön a nagyi, Kicsilány felkiáltott: De jó, akkor biztos hoz egy vödör túrós csuszát is! Egy idegen, ha hallotta volna...

(Az ablakokat csütörtökön cserélik, jaj szegény fejemnek! Remélem, legalább az eső nem fog esni.)

2010. november 19., péntek

Köd szitál

a városban, időnként esővé alakul... Úgy döntöttem, hogy a kutyát sem küldeném ki ilyen időben, hát még magamat! Nem mentem le a kertbe, az erkélyről közelítettem meg az aranyvessző bokrot. Kicsit messze van, de azért jól látszanak a kis sárga virágok, pláne, ha rákattint az ember gyereke a képre és megnézi a nagyobb változatot. :) Tehát, tessék kattintani:
Ez meg itt a köd. Látod? Nem látod? Na látod! :)

2010. november 18., csütörtök

Novemberi aranyvessző

Sajnos fotóval nem szolgálhatok, mert ma sok a dolgom és nem érek rá, hogy megörökítsem, de a kertünk egyik sarkában virágzik az aranyvessző! :) Nem sok virág van a bokron és az is pöttömke mind, de... virágok. Talán holnap, ha nem esik az eső és az időm is engedi, lemegyek és lefényképezem, mert ilyet még nem láttam.
Szegénykém, azt hiszi, hogy itt a tavasz...

2010. november 14., vasárnap

Más szögből a világ

nem is olyan nagyon különbözik a megszokottól. 
Tegnap volt "szerencsém" derékszögből ismerkedni a lakásunkkal. Egy rossz mozdulat, vagy az időjárás? - teljesen mindegy, hogy mi okozta, de egyik pillanatban még szépen, egyenes derékkal, ahogy a mamám tanította, jártam, a következő lépésnél pedig nappal láttam a csillagos eget. A derekam, jaj! Némi kísérletezés után rájöttem, hogy a derékszögben való közlekedés való nekem. Furcsa volt kicsit, közelebb került a lent... 
Éjszaka, szokásomhoz híven, ültem a monitor előtt és hajnalra elmúlt a derékfájás, mintha elvágták volna! Amilyen hirtelen jött, olyan észrevétlenül és gyorsan távozott. És még mondják nekem, hogy a számítógép káros! Ennyit ülni egy helyben (szerintem az tett jót) másképp nem tudok, csak ha rajzolgatok a gépemen.
Na igen, minden relatív...

2010. november 12., péntek

Volt itt egy bejegyzés...

Hát igen, volt. Melegről, szélről, vöröslő égaljáról, mellékelve az illusztráció, de olyan nagyon vöröslött és én olyan nagyon giccsesnek láttam, hogy gyorsan kitöröltem. Érdekes, élőben nem volt olyan rémes. :)

2010. november 9., kedd

Utcakép, városkép, felhőkép

Még ilyen a közeli táj, de ha messzebbre nézek, már kezd eltűnni a tarkaság, a fákon alig van lomb, mese nincs, jön a tél.

2010. november 8., hétfő

Esik az eső...

Ez az idő tényleg lehangoló, nincs miért, mégis olyan elárvultnak érzem magam...

2010. november 6., szombat

Balaton...

Már megint a múltban kutakodtam és megtaláltam ezt az írást. Volt egy másik közös blog, a Van képünk hozzá, eredetileg oda íródott, de a Csalamádéba is betehető, főleg, ha nincs más. :)

A bőség zavara. Rengeteg emlék...
Gyenesdiás, gyermekkor, hosszú vonatozás végig a Balaton déli partján. Az első elszakadás a szülőktől, amikor egyedül lehettem, magam dönthettem olyan „fontos” dolgokban, hogy mire költöm csöppnyi kis zsebpénzem, vagy hogy milyen ruhát veszek fel aznap... Tábortűz, úttörődalok, strandolás, hajókirándulás, Keszthely, Badacsony, Vonyarcvashegy, Györök... A két hét elteltével, megérkezés a Délibe és Apukám mosolyogva mondja: Olyan vagy, mint a pulykatojás!
Szabadi, az egyetlen igazi úttörőtábor, egyenruhában, saját ruháinkat nem hordhattuk. Zászlófelvonás reggel, sorakozóval és az összes külsőséggel. Este ugyanez, csak a zászló nem felmegy, hanem lefelé jön. Őrszolgálat a kapunál, szigorú menetrend szerint történik minden. Nagyon nem szerettem.
Széplak, vállalati üdülő Anyuékkal. Nagy pingpong csaták, az első igazi táncos estém, természetesen szülői felügyelet mellett. Az első igazi csók, szülői felügyelet nélkül. :) Nagy boldogságok és nagy bánatok, sok nevetés és sok sírás.
Utazás a Balaton körül, busszal. Minden nagyobb városban megálltunk, megcsodáltuk a megcsodálni valókat.
Felnőttként visszatértem Gyenesdiásra és Széplakra is. Más körülmények közt, már gyerekekkel. Egészen más nyarak, már nem lehet felelőtlenül, csak úgy, élvezni a vizet, a napsütést, a nyarat. Vigyázni kell, figyelni. Minden rendben? Nem, nincs minden rendben. Van, hogy hamarabb haza kell jönni, mert a fiam asztmás köhögésbe kezd. Éjjel fújkálom a csodaszereket, hogy ne csípjék agyon a szúnyogok őket. Kevés pihenés, nincs tánc, csak csöndes olvasgatás a kertben amikor délután alszanak.
Lellén is eltöltöttünk két nyarat. Egy hét a másfél éves lányom nélkül, maga a végtelenség. Azt hittem, sosem lesz már vége! Öröm a hazaérkezés. Aztán a következő évben már vele és a fiammal a pocakomban.
Zánka, úttörőtábor, de ott már a lányom és a fiam töltött el pár hetet. Mi csak látogatóban voltunk náluk.
Szántód, felnőtt életem nyarai. Kicsik voltak még a gyerekek, amikor Anyukámék ott vettek telket, később került rá egy faház is. Azóta minden nyáron ott vagyunk. Tihany, Siófok, Földvár, Zamárdi..., ismerős helyek, mindenhol történt valami, amit megőrzött az emlékezet. Például Siófokon műtötték meg vakbéllel a fiamat. Mikor a vonat átrobog a városon, soha nem felejtek el arra nézni, ahol a kórház épülete van. Nagyon fájt akkor a szívem, mert nekem lejárt a szabadságom és csak egyszer tudtam meglátogatni. Igaz, a család ottmaradt része minden nap bement hozzá.
Szántód már az unokáké is. Lányom mindkét csemetéje ott tette meg az első lépéseket. Nekik az a szántódi kis faház A BALATON! Minden nyarat nagyon várnak, élvezik a szabadságot, pont úgy, ahogy annak idején a nagymamájuk és a Mamikájuk.
Láttam már a Balatont minden évszakban, de talán a téli, befagyott Balaton volt a legszebb. Sütött a Nap és a gyűrött jég a kék és a zöld mindenféle árnyalatában tündöklött, ragyogott. A viharos Balaton félelmet kelt bennem, de az is gyönyörű. A naplementékről már nem is beszélve, sőt, a közeli domb tetejéről a napfelkeltét is meglestük. Onnan a dombról szép, tiszta időben látni még a Badacsonyt is. Szemben Tihany az apátsággal, komp úszik a vízen, fürdőző nyaralók, a földeken traktorok, mert a helyieknek nem áll meg a munka, Szántódpusztán pattognak az ostorok, csikósok mutatják be tudományukat a külföldieknek, messziről néha hallatszik a vonat sípolása, zakatolása, amibe időnként belezenél egy fagyit, mirelit árukat kínáló autó és a közelben a fűből hirtelen felrebbennek a madarak, tücskök ciripelnek, vaddisznó nyomok rémisztgetik az embert és susog a búzatábla.
Tudnék még mesélni, ajjaj, nagyon is sokat, de akkor már regényt kéne írnom.
Életem része, egyik nagy szerelmem: BALATON

2010. november 5., péntek

A köd, ami por

Nem ma készült a kép, nem is készülhetett volna, mert ma még ennyit sem lehetett látni.

2010. november 4., csütörtök

Őszben a tavasz

Kimentem a kapun és ott várt a Tavasz. Langyos-meleg szél jött szembe velem, csalóka tünemény. Körülöttem a fák őszi ruhába öltözötten élvezték a nap simogató sugarait, mint ahogy én magam is. Nálam ugyan nincs különbség a tavaszi és őszi ruhatár között, ugyanaz a kigombolt ballonkabát, farmer, póló...
Az utcán már inkább az Ősz jött velem, a Tavaszi Szél fodrászt játszott és kopaszra nyírta a fákat, levelek sokasága vett búcsút a megtartó ágtól. Repültek a színes levelek, kergetőztek körbe-körbe, majd a földön megpihentek, de még onnan is tovább röppentek, vagy borzasan, együtt borítottak szép, tarka szőnyeget az utca kövére. Éreztem közben az őszi avar fanyar illatát, némi gyantaillat is keveredett bele, valahol avart égettek...
Megálltam egy-egy kerítés mellett, gyönyörködtem a bokrok ezerszínében, elnézegettem, hogy némelyik milyen nagy igyekezettel próbál kitörni a korlátok közül a vélt szabadság felé. Szegénykém, nem tudja, hogy késő ősszel, vagy kora tavasszal bizony megnyirbálják szabadulni vágyó ágait. Rendelet írja elő, mert a járda az embereké, az úttest az autóké. Rendnek kell lenni! Hogy ezt a rendet az ember találta ki? Na igen, még megteheti, kérdés, hogy a természet meddig tűri?
Aszfalton sétáltam, mégis - az illatok, a fák, a bokrok, a kék ég, a szél -, mintha az igazi, a valódi természet vett volna körül és ez megnyugtatott. Lassan lépkedtem, nem siettem, mert mi is várt otthon? - a fűtött szoba melege. Az se rossz, főleg télen, de ma sokkal kellemesebb volt bandukolni az utcán és csodálkozni, hogy a zöldnek milyen sok árnyalata van, és a sárgának is, meg a pirosnak, meg a barnának, a kéknek. Már tudom - a hírekben hallottam -, hogy az elmúlt napok szürkéskékje nem köd volt, hanem por. A Tavaszi Szél kisöpörte a várost, kékebb lett a kék, vajon a szemeket is kitisztította, vagy ahogy egy ma már klasszikusnak számító dalban írva van: "Hogyha fúj a szembeszél, a száj hallgat... s a szembe por megy"?

2010. november 2., kedd

Lelkünkben élnek tovább...

"Az elmúlásban hirtelen kicsendül
A dolgok mélyén alvó dallam is
S szívünkben tovább zeng minden, mi eltünt,
Ha lemondón, fájón és halkan is!"

(Juhász Gyula: Örök visszhang)

2010. október 30., szombat

Naplemente után

járőröztek a gépmadarak
és a természet madárkái
Más látnivaló most nem akadt.

2010. október 27., szerda

Kiléptem, beléptem

és láss csodát, sikerült! :) Nahát, ez a kép az ügyeletes kedvenc.

Miért

nem tudok fotót betenni ide? :( Valamiért nem működik a dolog, pedig a pillanatnyi kedvencemet szerettem volna megmutatni. Ember tervez ugye..., aztán a blogspot csinál amit jónak lát.
Nem értem, nem értem...

2010. október 20., szerda

Mi történt ezen a napon?

Sok más egyéb között, a teljesség igénye nélkül:
Zólyom városában megszületett Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költészet kiemelkedő alakja. (1554.)
Megszületett Christopher Wren angol építész, matematikus és csillagász, aki Londont újjáépítette az 1666. évi tűzvész után. (1632.)
Megszületett Arthur Rimbaud francia költő, a szimbolizmus képviselője. (1854)
Megszületett Lugosi Béla magyar származású amerikai filmszínész (Drakula). (1883.)
Megszületett Katona Klári énekesnő. (1953.)

Megszületett a fiam. (1971.) Érthető, hogy számomra ez az októberi dátum a legfontosabb és a legszebb napok egyike. :)

2010. október 15., péntek

Hétvégi bevásárlás

Nem nagy, csak kenyér, kifli, sajt, felvágott, szóval csak apróságok. Ó, hát a kedvencemet meg nem kifelejtettem?! Nagyon szeretem a Humusz (Hummus) néven árult csicseriborsó krémet, azt is vettem, a postán is voltam, elemeket is kellett venni, Apónak megvettem az elmaradhatatlan csokiját, stb.
Húst és zöldségfélét majd Apókám vesz a piacon. Ő a Nagy Piacjáró, én soha nem szerettem a piacokat.
Mivel nem volt nehéz a csomagom, előrelátó voltam és vittem magammal a fotómasinámat. Szépül az ősz, bár ahogy nézem, nem tart sokáig a jó idő, már megint esőt látok a Yahoon. :(
Az első képet még indulás előtt, az erkélyről készítettem, a többit jártomban-keltemben, ami épp megtetszett.

2010. október 14., csütörtök

Nünüke

Már vége, álmodj szépeket – bárhol is vagy most. Mi mindig emlékezni fogunk rád. Nagyon kedves kis jószág voltál.

Néha furcsákat olvasok (2010. április 11.)

Hogy is volt? - Bikfic új blogot indított, ahol sokan írunk, sokfélét, hiszen minden év mindegyikünknek mást jelent, mindenki másra emlékezik. Miközben böngészgettem a múltamban, a fenti címmel találtam egy megjegyzést, kapcsolódik egy ide már beírt bejegyzéshez:
Egy cím a hírekből: Megalakult az Emberi Méltóság Tanácsa
Én ezt olvastam: Megvakult az Emberi Méltóság Tanácsa

2010. október 12., kedd

Túl sok, túl bonyolult, túl hosszú

Ezt mondogatom, mert volna mit írni, hisz van véleményem mindenről, de inkább hallgatok. Mármint itt a blogban, mert egyébként - családon belül - nem titkolom el, hogy miről mit gondolok.
Felmerül a kérdés, hogy akkor meg mi a csudának van ez a blog? Kell, mert... és ezt most megint túl hosszú volna megmagyarázni és nekem nincs türelmem annyit írni. Mindegy, van és kész! :) Valamikor, valamiért még jól jöhet...

Cincogok

Nincs itthon a macska. :) Apó elment vásárolni, én meg itt ülök és ahelyett, hogy csinálnám a kötelező házi feladatokat, olvasgatom a blogokat. Nem lesz ez így jó, úgyhogy most szépen kilépek innen és kikapcsolom a gépet. Majd délután jövök, remélem.

2010. október 8., péntek

Hogy mi sül ki belőle?

Félkész...
Nagyon kíváncsi vagyok és kicsit bizonytalan. Olvastam egy tepsiben sült csirkemell receptet, ám én módosítottam rajta és tettem bele például gombát, ami pedig elég sok levet ereszt. Lehet, hogy levesben úszó akármim lesz végül?
Így csináltam:
Először a csirkemellet készítettem elő. Megmostam, ujjnyi vastag csíkokra vágtam, szórtam rá majdnem egy egész zacskó giros fűszerkeveréket, kevés morzsolt tárkonyt és egy picike kaprot. Meglocsoltam kb. fél citrom levével és reszeltem rá kevés citromhéjat. Ezután letakartam, betettem a hűtőbe, hagytam összeérni az ízeket.
4 db közepes nagyságú krumplit meghámoztam 2 db vöröshagyma társaságában, majd jött egy szép nagy paprika és egy paradicsom. Úgy 20 dekányi gombát megtisztítottam, szeletekre vágtam, az összes többi hozzávalót is felkarikáztam.
Olvasztott vajat öntöttem a tepsibe, leraktam a krumplikarikákat (két réteg lett) és megsóztam. Erre jött egy sor hagymakarika, majd a gombaszeletek és megint hagymakarika. Szétterítettem rajta a fűszeres csirkemell csíkokat, majd egyenletesen elosztva rászórtam a paprikacsíkokat is és a vékony karikára szeletelt paradicsomot. A tetejére szórtam még kevés sót és elszórtan vajdarabkákat. Letakartam alufóliával, most a sütőben párolódik kb. 40 percig. Ha nem ég el, akkor 40 perc elteltével kiszedem a tepsit a sütőből és teszek rá egy nagy pohár tejfölt, talán sajtszeleteket is, de ezt még nem tudom biztosan, mint ahogy azt sem, hogy mi fog ebből kisülni...?!
(A tejföllel együtt még 10 percig kell sütni!)
Majd beszámolok a végeredményről, fotókkal is készülök. Aztán, ha jó lesz, lehet utánozni, ha pedig nem sikerül, akkor jól tessék megjegyezni, megnézni, hogy ilyet nem szabad csinálni! :)
Kész!
Valamivel később:
Már jól is laktam, nekem nagyon ízlik, a citromlétől kicsit pikáns az íze és a fűszerek is jól megférnek egymással. Valóban kissé levesesre sikerült, de velem nem tolt ki! - megdöntöttem csöppet a tepsit és egy kis lábasba átmeregettem a levét, tettem bele csipet őrölt borsot, egy darab füstölt sajtot, tűzön besűrítettem, így lett sajtszósz is a rakott csirkéhez.

2010. október 5., kedd

Mi mást lehetne dúdolgatni...?

A Muzsikás együttes dalai járnak a fejemben...

HULLJATOK LEVELEK

Szomorú az idő nem akar változni
Nagy átok van rajtam mért tudlak szeretni

Szeretni nem tudtam de most már jól tudok
Búsulni nem tudtam úgyis megtanulok

Ahol én elmegyek még a fák is sírnak
Gyönge ágairól levelek hullanak

Hulljatok levelek rejtsetek el engem
Mer az én édesem mást szeret nem engem

Hulljatok levelek rejtsetek el engem
Mer akit szerettem mást szeret nem engem

Köszönöm édesem hogy eddig szerettél
Verjen meg az isten ha már megvetettél

Verjen meg az isten veretlen ne hagyjon
Szeretetlen társat hideg ágyat adjon

Szomorú az idő nem akar változni
Nagy átok van rajtam mért tudlak szeretni

Az én édesem nem szeret mást, de az idő, az akkor is szomorú!

2010. október 4., hétfő

Séta közben