...nyilvános. Hogy nehogy azt feltételezzétek, valami baj van, inkább látványosan szünetelek. :) Majd jövök, ha lesz egy jó fotóm, vagy mondanivalóm. :) Most sajnos, egyikkel sem szolgálhatok..., addig is üdv mindenkinek! :)
2011. április 29., péntek
2011. április 28., csütörtök
Szünet
Ha minden igaz, akkor jelenleg csak én láthatom ezt a blogot. Egyelőre szünetet tartok, hiszen semmi kedvem írogatni és a látogatók száma sem olyan sok. Nem hiszem, hogy bárkinek is nagyon hiányozna. Majd, talán, egyszer, valamikor megint... Vagy nem...
2011. április 23., szombat
2011. április 11., hétfő
A Költészet Napja
József Attila: THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj" -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e új méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
1937. jan. eleje
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj" -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e új méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
1937. jan. eleje
2011. április 10., vasárnap
Születésnapok
Napra pontosan 5 éve indítottam ezt a blogot és akkor egy kis képecskével kezdtem, úgy próbaképp. Aztán máris József Attilával folytattam, akinek holnap lesz a születésnapja. Ezzel a töredékkel emlékeztem akkor rá:
József Attila: (A nap még füstölög)
A nap még füstölög
a hamvadó hegyek fölött.
A homály inge mögött
dereng a rét.
a hamvadó hegyek fölött.
A homály inge mögött
dereng a rét.
Gyönyörűszép..., ma is...
A Bródy, a János!
65(!) éves lett ebben a hónapban. Pár hét és akár együtt énekelhetném vele az alábbi dalszöveget, csak azt hiszem, nincs még dallama. Persze lehet, hogy tévedek, de én még nem hallottam. Most találtam rá az egyik közösségi oldalon, nekem tetszik, meg osztán aktuális is... :)
Hát mit tagadjam, rezignált nyugger vagyok
És örülni kell már annak is, hogy a szívem még dobog
De jólesik, ha úgy érzem, hogy van, aki még szeret
Ne mondd azt, hogy nekem már nem lehet
Kiszabott gyorsan teltek az évek, s az idő most is rohan
Csodálkozom, hogy még mindig élek és tolom itt neked magam
S ha néha még egy angyal - hmm - meglátogat
Ne mondd azt, hogy nekem már nem szabad
Jól áll még a gitár, de már csak lazán markolom
És tud még örömet szerezni, ha jól behangolom
És egyre jobban hatnak rám az érzelmes dalok
Nincs miért szégyenkeznem - nyugger vagyok
Én jól emlékszem, milyen volt az a régi maszkabál
És ezt is, ami most van, mintha láttam volna már
Hát bocsásd meg, ha néha még az indulat elragad
És ne mondd azt, hogy nekem már nem szabad
tudom, hogy
Minket már leírtak rég a tévén hirdetők
De a fészbukon még megtalálnak óh, a régi nők
S ha választok, hát meggondolom, hogy kiket lájkolok
Nincs miért szégyenkeznem - nyugger vagyok
S ha alkalmanként összejön még a baráti társaság
Sírva-nevetve meséljük újra kalandjaink sorát
És mindig van, ki dédelget még újabb terveket
Hát ne mondd azt, hogy nekem már nem lehet
Jól áll még a kezemben, bár csak lazán markolom
És tud még örömet szerezni, ha jól behangolom
Filléres emlékeim őrzik a dallamok
Nincs miért szégyenkeznem – nyugger vagyok
S ha meghalok, hát mennybe visznek majd az angyalok
Nincs miért szégyenkeznem – nyugger vagyok
Kedves Bródy János, Isten éltessen még sokáig közöttünk!
2011. április 9., szombat
Tavasz...
Nyílnak a virágok, fúj (inkább süvölt) a tavaszi szél...
Ez az aranyvessző már novemberben is virágzott, most teljes pompájában tündököl. Télen azért aludt is kicsit...
Nagyvárosi tavasz... Nem olyan feltűnő, de azért itt-ott már zöldellnek a fák, a szél kikergette a szmogot és gyönyörű kék az ég!
Ilyen, igen.
Téma:
Fotótanfolyam,
Időjárás,
Irkafirka
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)